Gyakran előfordul, hogy a fajtatiszta kutyák beltenyésztés következtében mind fizikailag, mind mentálisan kevésbé ellenállóak, szívósak, mint a keverékek. Ez utóbbiakra rendszerint kevésbé jellemzőek azok a viselkedésbeli szélsőségek, amelyek a fajtatiszta kutyák közül igen sokat érinthetnek.

Tisztázzuk tehát, mennyire fontos számunkra az állat külseje, tudjuk-e majd megfelelően kezelni a kiszámíthatatlan viselkedésbeli megnyilvánulásokat, illetve milyen kerettel rendelkezünk az állatorvosi és egyéb várható kiadásokat illetően.

A fajta szeretete

Sokan egész egyszerűen beleszeretnek egy bizonyos kutyafajtába: meggyőzi őket az agarak kifinomultsága és eleganciája, esetleg a rottweiler nyersesége és ereje. Már amikor a fajtatiszta kiskutyát hazahozzuk, nagy biztonsággal meg tudjuk jósolni, milyen lesz a kifejlett, felnőtt állat. Panaszra nem lehet ok: több tucat elismert tenyészet kínálatából választhatunk.

Ha számunkra nem a küllem a meghatározó, és megelégedéssel fogadjuk, bármilyenné is váljon felcserepedő kedvencünk, választhatunk keveréket is. Még ha tudjuk is, milyen felmenőkkel rendelkezik a kutyus, nem jósolhatjuk meg előre, mekkora lesz a kifejlett állat és pontosan hogy fog kinézni. Vannak, akiknek sokkal fontosabb a jellem, és az állattartás alapvető és izgalmas szakaszának tekintik, hogy láthatják felnőni, kifejlődni a kutyust.

A bizonytalan jövő

Minden fajtának megvan a maga története, amely meghatározza a fajta egyedeinek genetikai kódját. A basset hound például arra lett "kitalálva", hogy felhajtsa a nyulat, őzet vagy más vadat, a border collie arra, hogy megvédje a nyájat a rókáktól és egyéb ragadozóktól. A labrador retriever azt a feladatot kapta, hogy segítse a vadász munkáját, a pásztorkutya pedig, hogy a juhokat és szarvasmarhákat kísérje, terelje a piacra.

Tíz fajtacsoport létezik; az egy csoportba sorolt kutyák lényegében hasonló karakterrel, vérmérséklettel, jellemvonásokkal rendelkeznek. A fajtatiszta kölyöknél így előre tudhatjuk, milyen kutya lesz belőle, mire felnő. A parson russell terrierek például igénylik, hogy sokat foglalkozzunk velük, míg a beagle rendszerint imádja az ásást.

A tíz fajtacsoport:
FCI I. fajtacsoport (Pásztor és juhászkutyák)
FCI II. fajtacsoport (Schnauzerek, pinscherek, őrző-védő ebek, mastiffok)
FCI III. fajtacsoport (Terrierek)
FCI IV. fajtacsoport (Tacskók)
FCI V. fajtacsoport (Spitzek és ősi típusú kutyák)
FCI VI. fajtacsoport (Kopók, vérebek)
FCI VII. fajtacsoport (Vizslák, szetterek)
FCI VIII. fajtacsoport (Vízi vadászok)
FCI IX. fajtacsoport (Társasági kutyák)
FCI X. fajtacsoport (Agarak)

A keverékek jövője eléggé megjósolhatatlan és sok lehetőséget rejt magában. Az ilyen kölykök felmenőiktől függően merőben eltérő természettel rendelkezhetnek. Elképzelhető, hogy a kutyus megjelenését tekintve német juhászra emlékeztet, és az ősei között valóban van a fajtához tartozó egyed, de ez nem jelenti automatikusan, hogy kiváló őrző-védő kutya válik belőle. Vannak, akik úgy gondolják, a keverék kutyussal "tiszta lappal" indulnak és könnyebben hozzá tudják szoktatni az adott tartási környezethez. Míg a fajtatiszta egyedek vérmérséklete genetikailag öröklődik, a keverék esetében sok függ a szoktatástól, neveléstől. Azonban itt is fennáll a lehetősége annak, hogy a fajtakeveredés következtében a legrosszabb vonások erősödnek fel, így a keverék csupa baj és gond forrása lesz.

Egészség és fittség

A fajtatiszta kutyákat a fajtához tartozó többi egyedhez igazodva tenyésztik ki. Ez a szelektív tenyésztés kisebb genetikai állományok kialakulásához vezetett, ami miatt megnövekedett bizonyos általános rendellenességek veszélye. A német juhász és a bernáthegyi például hajlamos a csípődiszpláziára, amely sántításhoz vezet, míg a dalmaták a süketségre, illetve húgykövességre hajlamosak. A lelkiismeretes tenyésztők rendszerint ismerik a lehetséges problémákat és igyekeznek a kockázatokat csökkenteni. Általában véve azonban elmondható, hogy a fajtatiszta kutyák a keverékekhez képest hajlamosabbak bizonyos betegségekre.

Mennyibe kerül a kutyus?

Nem utolsósorban a fajtatiszta és a keverék közötti döntést még egy fontos dolog befolyásolja: az állat ára. Ha kiállításra is alkalmas fajtatiszta kutyust szemeltünk ki, legyünk rá felkészülve, hogy a vérvonaltól függően több százezer forintba is kerülhet a kutya. Az állattal együtt megkapjuk annak törzskönyvét is. A tenyésztőnek tudnia kell felvilágosítást adni a kutyus őseinek vérmérsékletéről, jelleméről, a lehetséges egészségügyi kockázatokról, valamint a kölyök várható életkoráról. Így jobban fel tudunk készülni arra, amit a jövő a kutyussal kapcsolatban tartogat nekünk.

A keveréket magától értetődően sokkal olcsóbban be tudjuk szerezni. Ha menhelyről névleges összeg ellenében fogadjuk be a kutyát vagy egyenesen az utcáról, akkor minimális kezdeti befektetéssel megússzuk a kutyatartást.

Ne feledjük azonban: a kiállításgyőztes és az utcáról befogadott kóbor állat tartási költsége lényegében megegyezik: a kutyaeleség, a játékok, az állatorvosi ellátás így is, úgy is ugyanannyiba kerül.