Az állatok személyisége – 1. rész

Van-e az állatoknak személyiségük? Vagy csak az emberi képzelőerő ruházza fel őket személyiségjegyekkel? Ennek tisztázására az etológusok az állati viselkedés megfigyelésén alapuló, a természettudományban elfogadott módszerekkel történő adatgyűjtést tartják a legfőbb járható útnak. Cikkünkben a kutyák viselkedésében fellelhető egyedi különbségekről lesz szó, az ELTE Etológia Tanszékén működő, Csányi Vilmos professzor által alapított csoport kutatásai kapcsán.

Segítőkutya (Kubinyi Enikő felvétele)

Egy állatbarát, akinek több kutyája, vagy akár tengerimalaca van, nyilvánvalóan úgy gondolja, hogy kedvencei "önálló személyiségek". Sőt, valószínűleg az emberek többsége vélekedne így, ha egy kérdőívben megkérdeznénk a véleményét például a kutyák személyiségének létezéséről. Felmerül azonban a kérdés, hogy az állati személyiség ténylegesen létező dolog-e, vagy csak azért gondoljuk ezt, mert mi, emberek személyiségekben gondolkodunk. Ennek tisztázására az etológusok az egyetlen járható útnak a viselkedés megfigyelésén alapuló adatgyűjtést tartják. Amennyiben ugyanis az állatok magatartásának vizsgálata -- ami a szakmában elfogadott módszerekkel történik -- is megerősíti a kérdőívek és az esetleg elfogult állatbarátok véleményét, akkor bátrabban jelenthetjük ki, hogy az állatok esetében is beszélhetünk személyiségről.

Emberi személyiség
Az emberi személyiség vizsgálatával, az emberi személyiségvonások, más szóval személyiségfaktorok meghatározásával számos kutató foglalkozik. Az emberek esetében személyiség alatt az adott egyén jellemző és megkülönböztethető gondolkodási, érzelmi és viselkedési mintázatát értjük, amely meghatározza az illető "stílusát", környezetéhez való viszonyát. A talán legelfogadottabb nézet szerint az emberi személyiségnek öt dimenzióját, faktorát lehet elkülöníteni: az érzelmi stabilitást, a magabiztosságot, a nyitottságot, az együttműködést és a lelkiismeretességet.
Az emberi személyiségvizsgálat egyik elterjedt módja a kérdőíves felmérés. A kérdőívet a vizsgált személlyel és/vagy olyan személy(ek)kel töltetik ki, akik az alanyt jól ismerik. A válaszadóktól azt kérik, hogy minden egyes kérdés esetében "osztályozzák", hogy az adott kijelentés (például "Gyakran megkóstolok új, egzotikus ételeket.") mennyire jellemző az illetőre. A legtöbb kérdés azonban nem közvetlenül a személyiségvonásokról gyűjt információt, hanem arra kérdez rá, hogyan reagál a vizsgált személy különböző helyzetekre. A kérdőív elemzésekor a különböző válaszokat csoportokba rendezik aszerint, hogy melyik személyiségjegyre vonatkozóan szolgáltatnak információt (a fentebb említett mondat például az alany nyitottságáról árulkodik). Az egy-egy csoportba tartozó válaszok együttesen adnak képet arról, hogy az adott személyiségvonás tekintetében mi jellemző a vizsgált személyre.

Állati személyiség

A KEA (Kutyával az Emberért Alapítvány) segítőkutyái (Gácsi Márta felvétele)

Bár a pszichológiában már számos módszert kidolgoztak, amely a személyiség mérésére alkalmas lehet, ezek nagy része csak emberek vizsgálatára alkalmas. Az állatok esetében a kérdőíves felmérés csak korlátozott mértékben alkalmazható, amelynek egyik fő oka, hogy az így nyert információ közvetett, ugyanis vagy az állat gazdája, vagy egyéb, az adott egyedet jól ismerő személy (például gondozó) válaszol a kérdésekre. Sokszor pedig fennáll a veszély, hogy a felsorolt személyiségvonások (pl. művészi, hanyag, stb.) túlságosan antropomorfak, valójában csak az emberek esetében használhatóak. Éppen ezért egy másik irányvonal is kirajzolódott az állati személyiség kutatásában, melynek fő szorgalmazói az etológusok: a kísérletes adatgyűjtés. Ennek előnye, hogy az állatról a lehető legkevesebb emberi közreműködéssel is szerezhetünk információkat. Ezen eljárás lényege, hogy a vizsgált állat viselkedését különböző kísérleti szituációkban figyelik meg, melyekben számos viselkedési változó mérésére nyílik lehetőség.

Genetika vagy környezet?
Miért magasabb az egyik ember a másiknál, és miért szereti valaki a klasszikus zenét, más pedig a rockzenét? Ismeretes, hogy minden fenotípusos tulajdonság kialakításában két fő tényező játszik szerepet: a genetikai és a környezeti háttér együttesen alakítja ki a tapasztalható jelleget, viselkedést. A biológiai kutatások egyik legfontosabb kérdése, hogy egy vizsgált jelleg kialakításában milyen szerepe van a genetikai háttérnek, illetve a környezetnek. Az állatvilágban sok esetben éppen ez alapján különböztetik meg az egyedi jellegeket: a "temperamentum" kifejezést gyakran akkor használják, ha a tapasztalható fenotípus döntően genetikai meghatározottságú, míg a személyiség szót abban az esetben alkalmazzák, ha a környezet is jelentős szerepet játszik az adott jelleg kialakításában.

Fehérbarkójú cerkófmajom

Hasonlóan egyediek
Már Darwin is rávilágított A fajok eredete című művében, milyen nagy jelentősége van az egyedek közötti különbségeknek. Mint ismeretes, a természetes szelekció elsődleges alanyai az egyedek, a köztük fellelhető különbségek elengedhetetlen mozgatórugói a természetes kiválogatódásnak.
Az állati viselkedés variabilitásának kutatása során az egyik legfontosabb kérdés, hogy az egyes tesztekben, szituációkban mutatott magatartás alapján meghatározhatók-e olyan személyiségjegyek (faktorok), melyek segítségével jellemezni lehet az adott egyed viselkedési profilját, személyiségét, és ez alapján előrejelezhető e későbbi viselkedése. E kérdések eldöntésén a világ több pontján számos kutatócsoport dolgozik, különböző fajokat vizsgálva.
Fehérbarkójú cerkófmajmok (Cercopithecus aethiops) vizsgálata során kimutatták, hogy az egyedek idegen, betolakodó emberre adott válasza és a szociális státuszuk között összefüggés van. Megállapították, hogy az idegen irányába mutatott közeledési/távolodási reakció az egyes egyedek esetében igen állandó, de a különböző rangú és életkorú egyedek válaszai eltérnek egymástól. A majmok egy része azonnal megközelítette az idegent, és megpróbált vele fizikai kontaktusba kerülni, míg más egyedek inkább elkerülték, miközben a félelem jelei mutatkoztak rajtuk. A legbátrabbaknak a fiatal, alárendelt egyedek bizonyultak, ellentétben a hat év feletti, domináns állatokkal, akik sokkal megfontoltabban, óvatosabban viselkedtek az idegennel szemben. Ez a példa arra hívja fel a figyelmet, hogy nem minden, a viselkedésben fellelhető egyedi variabilitás magyarázható a személyiség különbözőségével; ebben az esetben inkább státuszfüggő viselkedési válaszról lehet szó.
A főemlősök személyiségvizsgálatát módszertanuk alapján két fő típusba sorolhatjuk. Az egyik az úgynevezett "viselkedési megközelítés", amelynek lényege, hogy az állatok speciális, jól kontrollált helyzetekben mutatott magatartását elemzik. A másik módszer lényege, hogy egy olyan személy végez szubjektív megfigyeléseket, aki jól ismeri az általa vizsgált állatokat. Míg az első módszerrel általában egyetlen személyiségdimenziót azonosítanak, addig a második esetében legtöbbször több dimenziót határoznak meg.

Kutyajellem

Kezdődhet a játék

Az utóbbi évtizedben egyre több kutatócsoport foglalkozik a kutyák viselkedésének vizsgálatával is. E vizsgálatok a kutyák gondolkodási és kommunikációs képességeit, társas viselkedésüket, emberhez való viszonyukat és esetlegesen fellelhető személyiségjegyeiket kutatják. Az elképzelések szerint a hosszú múltra visszatekintő domesztikációs folyamat során azokkal a kutyákkal tudott az ember hatékonyan együttműködni, és azokat szaporította tovább, melyek viselkedése kellőképpen illeszkedett az őt befogadó emberi közösségek teremtette feltételekhez. Akármilyen feladatra is használták őseink a kutyát, fontos volt, hogy minél jobban értse az emberek kommunikációs jeleit, érdeklődjön a gazdája szándékai iránt, és érzékeny legyen az emberi érzelmekre.
A kutyák személyiségének vizsgálata nagyon fiatal területe az etológiának, ezért a tanszékünkön folytatott vizsgálataink tervezésekor csak néhány korábbi kutatás eredményeire támaszkodhattunk.
Az egyik ismert, nagyszabású vizsgálat során százhatvannégy kutyafajta egyedeivel tízféle viselkedési tesztet végeztek el, amelyekben harminchárom viselkedési változót mértek. Az eredmények alapján öt olyan tulajdonságot (egyedivariabilitás-faktort) azonosítottak, amelyek személyiségvonásokként értelmezhetők. Ezek az alábbiak voltak: játékosság, újdonságkeresés, vadászösztön, szociabilitás és agresszió. A nagyszabású munka során Adataikat a fajtacsoportok szintjén is elemezték, melyek alapján arra következtettek: az általuk azonosított faktorok általánosan jellemzőek a kutyákra. Ezek az eredmények azt valószínűsítik, hogy a kutyák személyiségjegyei különböző szituációkban és időben is stabilan megnyilvánulnak.
Az mi kutatócsoportunk egyebek között a kutyák idegen személlyel, illetve kutyával szembeni viselkedésének jellegzetességeit, szociális, tanulási és kognitív képességeit és vokális kommunikációját vizsgálja, és egy közel három éve indult kutatómunka keretében a kutyák személyiségét is tanulmányozzuk. A kutatásról részletesen is olvashatnak cikksorozatunk második részében.