Az utóbbi években egyre gyakrabban szerepelnek a sajtóhíradásokban a kutyák emberek elleni támadásai. Emiatt a köztudatban az a téves kép alakulhat ki, hogy a kutyák megváltoztak, veszélyesebbek lettek, ezért valamit tenni kell ellenük, valamint a kutyatartás visszaszorítása érdekében. Ez a jelenség meg nem értését tükrözi, ugyanis a probléma hátterében emberi hibák állnak. A felgyorsult társadalmi és gazdasági változások sok szempontból befolyásolták az emberek és a kutyák viszonyát, az ennek egyik következményeként kialakult neurotikus jelenségek nem orvosolhatóak a kutyák büntetésével.

A probléma kezeléséhez először is meg kell határozni az agresszivitás fogalmát és annak elviselhető, „normális” szintjét. Ezek tisztázásához az etológia tudománya nyújt segítséget. Csányi Vilmos szerint akkor beszélhetünk agresszióról, „ha azonos fajú egyedek erőszakkal igyekeznek egymást valamilyen erőforrás közeléből eltávolítani vagy ennek megszerzésében, illetve elfogyasztásában a másikat megakadályozni”. Vagyis az agresszió jelentős biológiai funkciót tölt be, hiszen „egyrészt növeli az egyed rátermettségét, mert számára erőforrások elnyerésének lehetőségét biztosítja, másrészt főként csoportosan élő fajok esetében hozzásegít az erőforrások optimális elosztásához a csoporton belül”. Janza Frigyes szerint „a támadó hajlam nem rendellenes jelenség, különösen olyankor, ha a kutya a területét őrzi, vadászik, udvarol, fájdalmai vannak vagy a kicsinyeit védi. Ilyenkor az emberek megtámadása nem neurotikus jelenség.” Ugyanakkor a kutyák viselkedéstanával foglalkozó szakemberek rámutatnak, hogy minden ötödik kutya valamilyen viselkedészavarral terhelt és ezek közül a leggyakoribb a kóros agresszivitás.

Mivel a kutyák évezredek óta az emberek között élnek, ezért rájuk is vonatkoztatható az a társadalmi elvárás, hogy ne veszélyeztessék a környezetüket. Ez azt jelenti, hogy az etológia meghatározásaitól némileg eltérően általában az embereket és a haszonállatokat indokolatlanul nem veszélyeztető agresszivitást fogadjuk el "normálisnak". Az ezt meghaladó, vagyis az elfogadhatónál nagyobb veszélyt jelentő, nem provokált és ismétlődő agresszivitást tekintjük ezért e dolgozatban - és az állatorvosi praxisban egyaránt - kórosnak és kezelendőnek.

A kóros agresszivitás minden kutyafajtán, mindkét ivarnál és bármely életkorban előfordulhat. A leginkább a fajtatiszta ebekre és a kifejlett kanokra jellemző. „Harapós” fajták többek között a német juhászkutya, a cocker és a springer spániel, valamint a csau-csau. A halálos kimenetelű támadások a közepes és a nagy testű, harci, őrző-védő és szánhúzó kutyák körében fordulnak elő, mint a pit bull terrier, a rottweiler, a német juhászkutya, a dobermann, a kaukázusi juhászkutya és a szibériai husky. A leggyakrabban kettő vagy több kutya támadása jár halálos következménnyel.

A férfiak és a fiúk kétszer olyan gyakran szenvednek el kutyaharapást, mint a nők és a leányok. A harapások áldozatainak többsége, mintegy 60 %-a 10 éven aluli, a halálos kimenetelű támadások ennél is nagyobb arányban irányulnak gyermekek ellen. A legtöbb emberharapás előzetes provokálás nélkül történik és a megtámadott személy ismeri a kutyát, 55%-ban saját kutya a támadó.

A KÓROS AGRESSZIVITÁS OKAI

A kutyák kóros agresszivitásának számos oka lehet. Örökletes hajlam, szervi megbetegedések és környezeti hatások is kiválthatják. Ezek diagnosztizálása nehéz feladat. Tekintettel a probléma veszélyességére, felelőtlenségnek tekinthető, ha a szokatlanul agresszív kutya tulajdonosa nem fordul állatorvoshoz.

A kóros agresszivitás örökölhetősége nagy, ezért etikátlan, ha a tenyésztők – anyagi vagy más megfontolás miatt - nem selejtezik ki az agresszív tenyészállatokat.

A hirtelen jelentkező, előzmények nélküli támadások szervi megbetegedés gyanúját keltik. Az idegrendszeri problémák (veszettség) mellett látás- és hallászavar, a különböző okokra visszavezethető fájdalmak, valamint egyes anyagforgalmi és hormonális megbetegedések állhatnak a háttérben.

A környezeti tényezők közül a fajtakiválasztás az egyik leggyakoribb hibaforrás. Sokan nem tudják felmérni, mivel jár egy a dominanciára hajlamos, nagytestű, őrző-védő vagy szánhúzó kutya vásárlása. Vannak, akik a bűnözési helyzet romlása miatt szándékosan vesznek agresszív ebet vagy „vadítják” a kutyájukat.

A korai szocializáció fogalmával és fontosságával a tenyésztők és a kutyatartók gyakran nincsenek tisztában. Az állattartók néhány személyiségi jegye is szerepet játszhat. Az ideges, az emocionálisan instabil, a félénk és a fegyelmezetlen emberek kutyái gyakrabban válnak agresszívvé. Kiválthatják a problémát a tartás és a táplálás során elkövetett olyan hibák is, mint a túlzott engedékenység, a kóborolni hagyás, az elégtelen foglalkozás, a brutális bánásmód (az indokolatlan és a rendszeres büntetés), valamint a hiányos táplálás is. Sajnos Magyarországon ma még sokan valósággal terrorizálják a kutyájukat vagy embertelen körülmények között, pl. állandóan megkötve tartják.

Az állam és az önkormányzatok felelősségéről ritkán esik szó. Pedig az állattartási kultúra kialakításában, a kutyatartás körülményeinek szabályozásában döntő a jelentőségük. Ugyancsak jelentős a civil szervezetek (ebtenyésztők, állatvédők) hatása is.

A KÓROS AGRESSZIVITÁS TÜNETEI

A kóros agresszivitás visszatérő jellegű és nyilvánvaló tünetekkel jár. Alapformái az offenzív vagy támadó és a defenzív vagy védekező agresszivitás, mely utóbbi lehet aktív és passzív is. Ezektől eltér a ragadozó agresszivitás, mert annak eredeti célja a táplálékszerzés.

A jellemző viselkedési tünetek a szőr borzolása, a merev figyelés, a fogvicsorítás, a morgás és a harapás. Az agresszivitás alapformái bizonyos viselkedési jelek alapján egymástól elkülöníthetőek:

1. Az offenzív agresszió során a kutya a fejét és a farkát magasan tartja, füleit hegyezi, szájzugai előrehúzottak és az áldozat szemébe néz. Testtartása, járása merev, feszes, morog és a fogát vicsorítja.
2. A defenzív agresszió esetében a kutya a fejét lesunyja, a pupillái tágak, fülét hátracsapja, szájzugait hátrahúzza (szinte vigyorog). Igyekszik meglapulni, remeg és a farkát a hátulsó lábai közé csapja.
3. A ragadozó kutya meglapulva les, nyálzik, farkát csapkodja, lassú léptekkel lopakodva közeledik, majd hirtelen, hang nélkül rohanja le az áldozatát.

Az agresszivitás ezen kívül is sokféleképpen csoportosítható. Jelentkezhet fajon belül és kívül (vagyis és irányulhat kutyák, emberek, kutyák vagy más állatfajok ellen), a falkán (vagyis családon és a családhoz tartozó állatok körén) belül vagy azon kívül is. Funkcionális (az állatorvosi gyakorlat igényeinek inkább megfelelő) szempontból a legismertebbek a domináns, a félelmi, a területvédő, a birtokló, a táplálékvédő, az oltalmazó, a kutyák közötti, a fájdalmi, a játék közbeni, a szülői, az átirányított, idiopatikus és a ragadozó agresszivitás. Ezekről később bővebben is szó lesz.

A KÓROS AGRESSZIVITÁS GYÓGYKEZELÉSE

A kóros agresszivitás gyógykezelése során a legfontosabb szempont, amit minden esetben figyelembe kell venni, hogy az általában nem múlik el magától és kezeletlenül súlyosbodik. Csak a kiváltó okok körültekintő vizsgálata után, pontos diagnózis birtokában kezelhető eredményesen. Ma a kutyatartók korlátozott anyagi körülményei miatt az esetek részletes kivizsgálása gyakran nem valósítható meg, de törekedni kell rá az eredményesség érdekében. Ugyanakkor tudni kell, hogy néha a leggondosabb kezelés sem hoz eredményt vagy nem érhető el teljes vagy végleges gyógyulás, hanem meg kell elégedni azzal, hogy a kutya agresszivitása mérséklődik és biztosan megfékezhetővé válik.

A kezelést végző szakember először tájékozódik az előzményekről. Tisztázza, hogy a kutya szülei agresszívek voltak-e? Milyenek voltak a beszerzés körülményei? Hol és hogyan tartják, mivel és ki eteti? Van-e másik kutya a háztartásban? Mikor észlelték először, milyen ingerre, milyen körülmények között? Ki ellen irányul és milyen gyakorisággal jelentkezik az agresszió? Hogyan viselkedik közben a kutya? Vizsgálni kell azt is, hogy milyen a tulajdonos és családtagok viszonya a kutyához, mi a véleményük az esettel kapcsolatban, bíznak-e a kezelés eredményességében?

A kezelésben a kutyával foglalkozó valamennyi személynek részt kell vennie. A jól megtervezett kezelési program eredményességét tapasztalatok szerint nem befolyásolják a tulajdonos azon személyiségi jegyei (vagyis az idegesség, a félénkség, a kiegyensúlyozatlanság és a fegyelmezetlenség), amelyek a kutya agresszivitásának kialakulásában szerepet játszhattak.

A körülmények vizsgálata gyakran csak a tartási helyen lehetséges.

A szervi megbetegedések kizárása érdekében az alapos állatorvosi vizsgálat mellett indokolt lehet néhány műszeres és laboratóriumi kiegészítő vizsgálat elvégzése is (vérkép, vérkémia, röntgenvizsgálat, EKG, pajzsmirigy panel, ACTH stimulációs teszt stb.). Ha a kutya embert harapott, megfigyelés alá kell venni, elhullás esetén az agyvelő intézeti vizsgálatát el kell végeztetni a veszettség kizárása érdekében.

A kezelési program összeállítása előtt tanácsos feljegyezni, hogy milyen ingerekre, milyen gyakorisággal, mennyi ideig és milyen súlyossággal jelentkezik az agresszió. Ez lehetőséget ad később a kezelés hatékonyságának megítélésére.

A kezelés kezdetén az agressziót kiváltó okok távoltartására kell törekedni. Általában az is hasznos, ha egy ideig nem foglalkozunk a kutyával. Ez a mellőzöttség hiányérzetet kelt, ezáltal javítja a későbbi kezelés eredményességét.

Ha az agresszivitás hátterében szervi ok áll, annak kiküszöbölése az elsődleges. Minden más esetben a viselkedés módosítására irányuló nevelési programot kell végrehajtani, ami alapvetően két részből áll. Mivel a különböző kutyáknál eltérő ingerekre és ingerküszöbszinteknél jelentkezik az agresszió, ezért a legfontosabb feladat, hogy a kutya megtanulja nyugodtan elviselni az ingereket, vagyis csökkenteni kell az érzékenységét és meg kell emelni a küszöbértéket. Ezt deszenzitizációnak nevezzük. Előbb kerülni igyekszünk az agressziót kiváltó ingereket, majd fokozatosan hozzászoktatjuk a kutyát azokhoz. Kezdetben lehetőleg semleges helyen, a kutya figyelmét részben elvonva, távoli, gyenge ingereket idézzünk elő és dicsérjük, jutalmazzuk az állatot, ha nyugodtan viseli el azokat. Ezután az ingereket fokozatosan növeljük. Ha a kutya közben izgatottá válik, akkor rövid szünet után vissza kell térni a még tolerált szinthez.

Alapszabály, hogy a helytelenül alkalmazott büntetés vagy jutalmazás egyaránt erősítheti az agresszivitást.

A viselkedés módosításának másik része az átnevelés. Ennek során a küszöbértéket meghaladó ingerekre adott választ igyekezünk megváltoztatni. Ez a kutya alapvető engedelmességi kiképzésén, illetve a régebbi ismeretek felelevenítésén alapszik. Célja, hogy a kutya fegyelmezhető legyen és mindig a tulajdonos által elvárt reakciót nyújtsa, pl. idegen érkezésekor a helyére menjen és ott maradjon. Ha a kutya korábban nem kapott engedelmességi kiképzést, akkor semleges helyen, tapasztalt szakember segítségével kezdjük el a munkát. Gyakoroljuk a behívást, az ülést, a fekvést és a helyben maradást, szájkosárral és anélkül is. Ha a kutya megfelelően teljesíti feladatokat, akkor a módszert kombinálhatjuk a deszenzitizálással. Folytassuk a kiképzést az agresszió jelentkezésének helyén, kezdetben enyhe, majd fokozatosan erősödő ingerek mellett.

Meglehet, a deszenzitizáció több munkával jár, mint az átnevelés, de hatása a tulajdonos távollétében is érvényesül, ezért mindenféleképpen tanácsos megkísérelni.

A kan kutyák ivartalanítása az esetek mintegy harmadában az agresszivitás csökkenését eredményezi. Bizonyos problémák (a dominanciára törekvés, a más kanokkal szembeni agresszió és a kóborlási vágy) jelentősen mérséklődnek a műtét után. Az elterjedt tévhittel szemben az eredményesség szempontjából közömbös a kutya életkora a műtét elvégzésekor. A nőstények esetében csak akkor hozhat eredményt az ivartalanítás, ha az agresszivitás tüzeléskor, álvemhességkor vagy az alom védelmében jelentkezik. Máskor hatástalan.

A nevelési programot gyógyszeres kezeléssel is kiegészíthetjük. Egyelőre nem rendelkezünk minden esetben hatékony, abszolút megbízható eljárással. A legtöbb gyógyszer alkalmazása ma még kísérleti jellegű, ráadásul drága és önmagában nem elegendő a probléma megoldásához. Segíthetnek az állat környezetének védelmében és a viselkedés megváltoztatásában, de nem helyettesítik a megbízható elzárást vagy az agresszivitás csökkentését célzó nevelési programot.

Fontos figyelembe venni az esetleges mellékhatásokat és a káros gyógyszer-interakciók széles körét. A legjellemzőbbek az emésztőszervi és a keringési komplikációk. Ennek azért is nagy a jelentősége, mivel a gyógykezelést gyakran hetekig, hónapokig kell folytatni. Ezért minden új készítmény alkalmazása előtt alaposan tájékozódni kell a szóba jöhető mellékhatásokról. El kell végeztetni az előzetesen ajánlott vizsgálatokat (EKG, vérkép, vérkémia) és követni kell az állatorvos utasításait a folyamatos ellenőrzéssel kapcsolatban. Tudni kell azt is, hogy egyes készítmények nem csak az agresszivitást, hanem az ember elleni támadás következményeitől való félelmet is csökkentik, ezért a helytelen gyógyszeralkalmazás növelheti a veszélyt. A laikusok által végzett „házilagos” kezelés ezért is különösen veszélyes!

A kóros agresszivitás kezelésének legfontosabb célja és egyben alapfeltétele, hogy az emberek elleni támadásokat megelőzzük. Erre több lehetőség is nyílik, ilyen az elzárás, a póráz, és a szájkosár használata. Amennyiben a megbízható védelem nem biztosítható, mert a tulajdonos nem tudja izolálni a kutyát a potenciális áldozatoktól, képtelen megfékezni, szájkosárral ellátni, avagy nem igényli az állat gyógykezelését, illetve a kezelés láthatóan eredménytelen, akkor az eutanázia, vagyis az állat fájdalommentes végleges elaltatása lehet a végső megoldás. Ez – természetesen – az utolsó a szóba jöhető lehetőségek közül, azonban az emberek védelmében néha meg kell tenni. Különösen a visszatérő, a súlyos és a váratlan támadások jelentkezésekor, a közepesnél nagyobb súlyú kutyák esetén kell megfontolni az eutanázia lehetőségét. Az ilyen állatok menhelyi elhelyezése csak további problémák forrása.

A KÓROS AGRESSZIVITÁS MEGELŐZÉSE

Az agresszivitás megelőzése összetett feladat, amibe be kell vonni minden érintettet:

1. Ki kell zárni a viselkedészavarral terhelt állatokat a tenyésztésből.
2. Segíteni kell a megfelelő fajtakiválasztást.
3. Fokozott figyelmet kell fordítani a korai szocializációs időszakra.
4. Meg kell követelni a megfelelő tartási körülményeket és bánásmódot (állatvédelem).
5. El kell végezni a közepes és a nagytestű fajták alapvető engedelmességi kiképzését.
6. Tiltani kell a kóborlást és a kutyák vadítását.
7. Az őrző-védő, a harci és a szánhúzó kutyákat biztonságosan kell izolálni.
8. Agresszív magatartás észlelésekor alapvető elvárás a környezet, a potenciális áldozatok védelme, a támadások megelőzése (elzárás, póráz, szájkosár) és a kutya gyógykezelése.
9. Fel kell hívni a figyelmet a korai felismerés és időben megkezdett beavatkozás jelentőségére.
10. Fokozott hangsúlyt kell fektetni a gyermekek védelmére.

A társadalom szintjén alapvetően két lehetőség adódik a beavatkozásra: az ismeretterjesztés és a jogi szabályozás.

Az ismeretterjesztés elsősorban az állatorvosok és az állatvédők feladata.

A) Az elektronikus média és az írott sajtó segítségével a fent felsorolt megelőzési feladatok népszerűsíthetőek. A rendelők várójában szóróanyagokkal kell a tulajdonosok figyelmét felhívni a megfelelő fajtakiválasztás jelentőségére, valamint a leggyakoribb viselkedészavarokra (emberekkel szembeni agresszivitás, kutyákkal szembeni agresszivitás, félelem stb.) és azok kezelhetőségére, mert sokak számára ez ma még nem természetes.

B) A tenyésztői szervezetekben szakmai továbbképzéseken tudatosítani kell a tenyészállatok kiválasztásának szabályait és a korai szocializáció szerepét. Ezek ismerete nélkülözhetetlen a probléma leküzdésében.

C) A kutyatámadások elleni védekezés oktatását be kell építeni az iskolai, óvodai tananyagba. Elméleti oktatás és szituációs játékok során kell megismertetni a gyermekeket a teendőkkel:

1. mindig kérdezze meg, szabad-e a kutyát simogatni
2. kerülje a gazdátlan kutyákat
3. ismerős kutyával se játsszon durva játékot
4. ha egy kutya megtámadja, maradjon mozdulatlan és csendben, ne fusson, ne nézzen az állat szemébe és ne próbálja meg elkergetni
5. ha a kutya megnyugszik, próbáljon meg lassan, oldal irányban távolodni
6. ha a kutya ráugrik, tartsa maga elé, ami nála van (táska, kabát, játék stb.) vagy védje az arcát és a nyakát a kezével
7. minden kutyatámadás után kérjen segítséget a felnőttektől (elsősegély, orvosi ellátás, a kutya megtalálása stb.)

Módosítani kell a kutyatartással kapcsolatos jogszabályokat. Mivel széles a kóros agresszivitásra hajlamos fajták köre, nem lehet további fajták tartásának tilalmával eredményt elérni. A kutya sokirányú hasznot hajt a társadalom és az egyes emberek számára (őrzés-védelem, vadászat, rendőrségi és határőrségi munka, vakvezetés, életmentés, a városlakók százezreinek rendszeres testmozgása, sokak számára családtag vagy az egyetlen társ stb.), ezért indokolatlan és káros is lehet a kutyatartás korlátozása adminisztratív eszközökkel (ebadó, tiltó ebrendeletek). A kutyatartást szabályozni kell, mégpedig oly módon, hogy az a jelenség okainak kiküszöbölésén keresztül érje el a kívánt hatást. A leginkább javasolható az állattartók polgári és büntetőjogi felelősségének kiszélesítése. Ma rendkívül körülményes a kutyájukat kóborolni, másokat veszélyeztetni hagyó tulajdonosokkal szembeni, nem anyagi természetű kártérítési igények érvényesítése. A legnagyobb nevelő hatás és visszatartó erő azzal érhető el, ha az emberek elleni kutyatámadásokról szóló híradásokhoz kapcsolódnának a tetemes kártérítésekről szóló hírek is.

A kutyatartással kapcsolatos egyes igazgatás-rendészeti szabályok is módosításra szorulnak:

A) Az egységes gyakorlat kialakítása érdekében megfontolandó egy országos hatályú „ebrendelet” megalkotása. Ennek fontos része lenne a központi ebnyilvántartási rendszer kidolgozása, a kutyák egyedi azonosítása, a veszettség elleni védőoltások egységesített nyilvántartása, az állategészségügyi és állatvédelmi ellenőrzési és követelményrendszer, a közterületen és a nyilvános helyeken való közlekedés szabályai; a kutyák által okozott emberi sérülésekkel, közlekedési balesetekkel és egyéb károkkal kapcsolatos eljárási szabályok és sok más kérdés is. Az önkormányzatokra is fontos kötelezettségek hárulnak a kutyák agresszivitásának mérséklésében, hiszen a területükön működő kutyafuttató területek és kutyakiképző iskolák alapvető szerepet játszhatnak a kutyák szocializációjában és a tulajdonosok közt zajló tapasztalatcsere lehetőségének megteremtése révén a problémák korai felismerésében és azok kezelésében. Ugyancsak e rendeletben kellene rögzíteni az emberek elleni kutyatámadások körülményeiről, a kutya vizsgálatáról és kezeléséről vezetendő nyilvántartás szabályait.

B) A kutyák emberek elleni agresszivitásának vonatkozásában káros az utcán összeterelt kutyák tömeges védőoltása. A legtöbb kutyatartó csupán évente egyszer, a veszettség elleni oltáskor mutatja meg a kutyáját állatorvosnak. Elősegítené a probléma kezelését, ha az oltással egyidejűleg lehetőség nyílna a kutyák klinikai vizsgálatára és konzultációra is. Ugyancsak módosításra szorulnak az embert harapó kutyák megfigyelésének szabályai. Szükséges, hogy a harapási eset kapcsán ne csak a veszettség kizárása történjen meg, ami természetesen alapvető, hanem az agresszivitás kezelése is. Ezt az indokolja, hogy ma Magyarországon több kutya pusztul el az agresszivitás, mint a szopornyica következtében és több emberi halálesetet okoz ez a probléma, mint a veszettség.

II. Az agresszivitás funkcionális formái és azok kezelése

Mint azt már említettük, az állatok agresszivitása egymástól jól elkülöníthető formákban jelentkezik. A kutyákkal foglalkozó szakemberek (állatorvosok, kynológusok, kutyakiképzők) rendszeresen találkoznak ezekkel, de a kutyatartók ismeretei meglehetősen hiányosak, mivel a kérdésnek nincs megfelelő hazai irodalma. Ennek az a következménye, hogy a tulajdonosok nem ismerik fel a kutya agresszivitásának első jeleit vagy ami még rosszabb, félreértik azokat és rosszul reagálnak rá. Tekintettel a probléma jelentőségére, az alábbiakban részletesen tárgyalom azokat az állatorvosi munkám során gyakran jelentkező formákat, amelyek az emberek sérüléseihez vezethetnek, függetlenül attól, hogy emberek ellen irányuló agresszióról van-e szó, avagy sem.

Domináns agresszivitás

A harapások 55%-a a tulajdonos és családtagjai ellen történik. Ez több okból is előfordulhat, ezek közül a leggyakoribb a domináns agresszivitás. A kutya ugyanis háziasított farkas, „aki” a családot a falkájának tekinti, amiben ugyanolyan dominancia rangsor alakul ki, mint a farkasok között. A természetben e hierarchia célja a rend fenntartása, a falkatársak együttműködésének elősegítése és a konfliktusok számának csökkentése a falkán belül. Vagyis a dominanciaviszony kialakulása természetes jelenség és a falka megmaradásának fontos tényezője. A domináns kutyát előjogok illetik meg a falkában. Ennek ellenére a legtöbb kutya megelégszik az alávetett vagy a neutrális (semleges) helyzettel a családtagokkal szemben. Néha ennél magasabb rangra törnek, amit önmagában nem tekinthetünk rendellenes magatartásnak, de minden esetben megfelelő kezelést, beavatkozást igényel az emberi sérülések megelőzése érdekében.

A dominancia viszonyok kialakulása a falkán belül a természetben ritkán jár harccal. Ezt jól tudják a több kutyát (megfelelő viszonyok között)) tartó kutyatenyésztők vagy menhelyet üzemeltető állatvédők. A kutyák általában gesztusokkal, pózokkal, mimikával és hangadással tisztázzák az erőviszonyokat. Ezek ismerete a kutyával együtt élő emberek számára is fontos, hiszen a domináns agresszió általában ellenük irányul.

A családon belül veszélyessé váló folyamat rendszerint azzal kezdődik, hogy a kölyök a családtagokra morog. Ilyenkor nem megfelelő reagálás a morgó kölyök dicsérete, jutalmazása, vad játékok folytatása vagy a kutya bántalmazása. Ezek súlyosbítják a helyzetet. A domináns magatartás fokozódik, a támadások egyre gyakoribbá, nyíltabbá és veszélyesebbé válnak. A domináns agresszivitás fogalma úgy határozható meg, hogy az egy rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami a tulajdonos vagy más, a kutyával együtt élő személy ellen irányul és jellemzője, hogy fokozódik, ha az érintett személy megpróbálja lecsillapítani vagy megfékezni a kutyát.

A domináns agresszivitás a szociális érettség elérése után, másfél-három éves korban alakul ki. Jellegzetes offenzív (fenyegető, kihívó, támadó) magatartási jelek kísérik. A fej és a farok magasan tartása, a peckes járás, a gyakori felugrálás, a merev nézés, a fenyegető morgás és a fogvicsorítás a jellemző rá. Minden esetben domináns magatartásra kell gondolni, ha a már kialakult konfliktus esetén a tulajdonos és családtagok megfékezési kísérleteire a kutya fokozott agresszivitással válaszol. E mellett a kutya dominanciára törekvését számos más jel is kísérheti:

1. Az ajtókon rendszeresen elsőként megy át, nem ad utat.
2. Felugrik a családtagok ülőhelyére és felszólításra sem hajlandó elhagyni azt.
3. Valamelyik családtag ágyában akar aludni és morog, ha elküldik.
4. Védi az eledelét, a játékát vagy a fekhelyét a családtagoktól.
5. Nem engedelmeskedik az ismert parancsoknak.
6. Erőszakosan felugrál a családtagokra.
7. Elkapja az ember kezét vagy karját és kényszeríti, hogy játsszon vele vagy simogassa.

A domináns agresszió vizsgálata és kezelése során a legfontosabb feladat a környezet védelme. Szükség esetén izolálni kell a kutyát a veszélyeztetett családtagoktól. Ha az agresszió mégis sérülésveszéllyel jár, akkor szükség van a szájkosár folyamatos használatára. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a gyermekek védelmére. A szülők soha ne hagyják őket felügyelet nélkül magukra egy ilyen kutyával.

Minden esetben tanácsos a kutyát alapos klinikai vizsgálat céljából állatorvoshoz vinni. Ennek során ki kell zárni a szervi okokat, mivel a fájdalommal járó megbetegedések következtében fellépő agresszív magatartás megtévesztően hasonló lehet, de az itt elmondottaktól gyökeresen eltérő kezelést igényel. Másképp fogalmazva az állatorvosi vizsgálat mellőzése az agresszív kutya kezelése során felelőtlenség!

Az előzmények és a körülmények mérlegelése után (lásd a cikksorozat első részét) az állatorvos kezelési tervet állít össze. A hatékonyság megítélése érdekében a tulajdonosnak össze kell írnia az előidéző okokat, konfliktushelyzeteket és fel kell jegyeznie az agresszió lefolyását. Ennek hiányában bizonytalan lehet a nagy tapasztalatot és szakértelmet igénylő kezelés hatékonyságának megítélése. Kezdetben kerülni kell minden olyan szituációt, amely kiváltja a támadást. Éppen fordítva, a tulajdonos és a családtagok vonják meg a figyelmüket a kutyától. Két hétig ne foglalkozzanak az állattal a legszükségesebbeken, vagyis az etetésen, az itatáson és a minimális sétáltatáson kívül. Tekintsék levegőnek a kutyát, ne reagáljanak semmilyen kezdeményezésére. A kutya társas lény, néhány nap után a legvadabb állat is igényli a foglalkozást, ami jelentősen elősegíti a további kezelést.

Ezt követően el kell kezdeni a kutya átnevelését. Ha korábban nem kapott engedelmességi kiképzést, akkor azt el kell kezdeni, ha kapott, fel kell frissíteni. A legfontosabb megtanítandó, felfrissítendő elemek a behívás, a leülés, a lefekvés és a helyben maradás. Ezt „alapvető engedelmességi kiképzésnek” is nevezzük. A foglalkozások kezdetén ajánlott a szájkosár használata, különösen akkor, ha a munka során a kutya izgatottá válik. Kerülni kell a durva bánásmódot, a fizikai büntetést. A sikeresen teljesített feladatok jutalmazására (dicséret, jutalomfalat) kell a hangsúlyt helyezni, de az ok nélküli jutalmazás is helytelen. Napi két alkalommal 5-15 perc kiképzés elegendő. Ha a munka közben a kutya izgatottá válik vagy támad, le kell fektetni vagy kikötve magára kell hagyni, amíg megnyugszik (10-15 perc). Ha a foglalkozások során a kutya rendszeresen agresszíven viselkedik vagy a tulajdonos nem rendelkezik elegendő tapasztalattal, akkor egy a kiképzésben járatos szakember segítségét kell kérni. Ez nem jelenti azt, hogy a kiképzés rábízható, hiszen a cél éppen az, hogy a kutya feltétlenül engedelmeskedjen a tulajdonosnak és a családtagoknak. Egy jó szakember ebben is tud segíteni. Erre többnyire szükség is van, hiszen a domináns agresszivitás gyakrabban jelentkezik a félénk, az ideges, a kiegyensúlyozatlan és a fegyelmezetlen embereknél, vagyis azoknál, akik „nem tudnak bánni a kutyájukkal”. Bátorításul megjegyzem, hogy a modern, megfelelő technikák segítségével ők is ugyan olyan sikeresen kezelhetik az ilyen kutyát, mint bárki más.

A közepes és a nagytestű kutyák esetében az alapvető engedelmességi kiképzés nem csak a már agresszív állatok kezelésének, de a probléma megelőzésének is az alapja, ezért minden kutyatartó számára javasolható.

Az engedelmességi kiképzés mellett a kutyával együtt élő személyekre más feladatok is hárulnak. A legfontosabb annak megértése, hogy állandóan tudatosítaniuk kell a kutyával a falkában elfoglalt, alávetett helyét. Ennek eszközei:

1. Ne adjanak az asztalnál enni a kutyának, hanem mindig a család étkezése után etessék.
2. Ne engedjék fel az ülő- és fekvőalkalmatosságokra (letakarás, kizárás a helységből).
3. Ne játszanak a kutyával durva játékokat.
4. Ne hagyják felugrálni.
5. Soha ne engedjék a hálószobában aludni, különösen ne az ágyukban.
6. El kell zárni azokat a játékokat, amelyek védelmében a kutya a családtagokra morog.
7. Soha, semmit ne adjanak ingyen a dominanciára törő kutyának. Minden kapcsolatfelvételt és engedményt kössenek feltételhez. Ültessék vagy fektessék le a kutyát etetés, séta, simogatás vagy játék előtt.

A domináns kanok beilleszkedése általában elősegíthető az ivartalanításukkal. Ez bármely életkorban elvégezhető, de már az első jelek észlelésekor feltétlenül javasolt. Sajnos a kutyatartókban gyakoriak az ivartalanítással szembeni előítéletek, pedig az ivartalanított kanok esetében nem kell számolni bizonyos (prosztata- és here-) megbetegedések kialakulásával, csökken a kóborlási vágy, az agresszió kialakulásának valószínűsége, a balesetek és sérülések lehetősége, vagyis sok szempontból jelentős lépés jelentős az állat egészségvédelme érdekében. Emellett állatvédelmi szempontból is fontos, hiszen az ivartalanított állatok esetében nem kell számolni nem várt szaporulattal sem. Teljesen indokolatlan, hogy sokan „állatvédelmi”, vagy „emberiességi” megfontolásból nem ivartalaníttatják a kutyájukat, hiszen ezzel éppen a szándékuk ellen cselekednek. Az ivartalanítás elvileg helyettesíthető hormonkezeléssel, de az költséges és számos káros mellékhatása ismert. A szuka kutyák ivartalanításától nem várható az agresszivitás mérséklődése.

Súlyos esetekben a már felsoroltakon kívül az állatorvos gyógyszeres kezelést is javasol. Ilyenkor nem használhatóak a házi patikákban megtalálható, közismert, nyugtató hatású készítmények. Azok helytelen, házilagos adagolás esetén veszélyesek lehetnek a kutyákra, részben mellékhatásaik, részben a hozzászokás lehetősége miatt. Másrészt a nyugtatók gyakran csökkenthetik a kutya félelmét a harapások következményeitől, ezáltal növelik a tulajdonosra és családtagjaikra leselkedő veszélyt is. A domináns agresszió kezelésére az antidepresszáns készítmények közül csupán néhány jöhet szóba, de ezek is csak hosszú ideig, több héten át alkalmazva vezethetnek eredményhez. Ehhez előzetesen alapos klinikai vizsgálat és a kutya egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése szükséges. Azt tényként kell leszögezni, hogy a gyógyszeres kezeléssel a gyógyulás csupán elősegíthető, de az semmiféleképpen nem helyettesítheti a fent felsorolt viselkedést módosító technikákat!

Sajnos néhány kutya gyógyíthatatlannak, kezelhetetlennek bizonyul. Ilyenkor - különösen közepes és nagytestű (18 kg-nál nehezebb) kutyák esetén - valamint ha az agresszió ismétlődő, súlyos támadásokban nyilvánul meg vagy ha az gyermekek ellen irányul, akkor az eutanázia (az állat fájdalommentes, végleges elaltatásának) lehetősége megfontolandó.

Félelmi agresszivitás

A félelem és a félelem következtében kialakuló agresszió lehet genetikai eredetű, de leggyakrabban a korai szocializáció zavara miatt alakul ki. Ez utóbbi fogalmat a kutyatartók és gyakran a tenyésztők sem ismerik. Ezért gyakori, hogy a kölyköket (félve a fertőző megbetegedésektől, vagy nemtörődömség miatt) három hónapos korukig vagy tovább izoláltan nevelik fel. Azonban kutyák szociális fejlődése során az 5. és a 12. élethét közötti időszak kritikusnak tekinthető. Ha ez alatt nem válik természetessé számukra az idegen emberek közelsége, akkor örökre félénkekké válnak. Ezek az állatok később beilleszkedhetnek ugyan egy családba, de az idegen emberekkel szemben életük végéig nehezen leküzdhető bizalmatlanságot, félelmet éreznek és emiatt gyakran válnak agresszívvé. Ezt nevezzük félelmi agresszivitásnak.

A félelmi agresszivitás egy rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, amit félelmi tünetek kísérnek és a kutyát megközelítő idegenekkel szemben lép fel.

A félénk kutya általában csak akkor támad, ha idegenek közelítik meg (passzív forma). Ez a forma sok szempontból a domináns agresszivitás ellentettje. Idegenekkel szemben alakul ki és tipikus defenzív magatartással jár. A kutya lesunyja a fejét, pupillái tágak, morog, de a szájzugai hátrahúzottak (mintha mosolyogna), a füleit hátracsapja, a farkát behúzza, igyekszik meglapulni, gyakran nyálzik, remeg és zihál. Megpróbál elmenekülni, morog, közben ugat, majd támad, ha az idegen közelségét már elviselhetetlennek érzi. Néha aktív formában jelentkezik, amikor a kutya megtanulja, hogy a támadó magatartással elűzheti az idegeneket. Mindig félelmi agresszióra kell gondolni, ha a kutya a támadás közben bevizel vagy bélsarat ürít.

A legfontosabb feladat ebben az esetben is a környezet (vagyis az idegen emberek) védelme. A balesetek megelőzése érdekében a kutyát csak pórázon szabad sétáltatni. Szükség esetén használni kell a szájkosarat is.

A szervi megbetegedéseket alapos állatorvosi vizsgálattal kell kizárni.

A kezelés során kezdetben az idegenek távoltartására kell törekedni. A félelem miatti agresszivitás általában mérsékelhető a deszenzitizáció és az átnevelés technikájával. Az ilyen kutya nagyon sok foglalkozást és türelmet igényel. Nyugodt, biztonságos környezetben kezdjék el az engedelmességi kiképzést. Ha félelem, agresszivitás lép fel, akkor le kell ültetni vagy fektetni az állatot. Ha teljesíti, dicsérjék, jutalmazzák meg. Büntetni soha nem szabad! Ezt követően a kutya figyelmét lehetőleg elterelve (idegen környezet, játék, másik kutya jelenléte) fokozatosan növeljék az ingereket, vagyis vigyék a kutyát idegenek közé. Erre a legjobb lehetőséget a kijelölt kutyafuttató területek nyújtják (már ahol még van még ilyen). Ajánlott idegen személyeket is bevonni a munkába, akik a kutya reakciójára figyelve lassan és fokozatosan, egyre közelebb haladnak el a tulajdonos és a kutya mellett, majd egyenesen feléjük közelítenek. Mindig dicsérni kell az állatot, ha nyugodt és vissza kell lépni egy korábbi szinthez, ha félelem jelentkezik.

A gyógyszeres kezelés során figyelembe kell venni, hogy a legtöbb nyugtató nem csak az idegenekkel szembeni, hanem a támadás következményeitől való félelmet is mérsékli. Ezért kerülni kell az ilyen állatok kezelése során a nyugtató hatású készítmények használatát. Az állatorvosok ilyenkor megfelelő szorongásoldók tartós szedését ajánlják a kutya egészségi állapotának folyamatos ellenőrzése mellett. Ezek jelentősen segítik a gyógyulást. Az ivartalanítás viszont hatástalan.

Területvédő, birtokló, táplálékvédő és oltalmazó agresszivitás

Sok szempontból egymáshoz hasonló, mégis különálló formák. Együtt tárgyalásukat az teszi lehetővé, hogy mindegyik rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami valaminek vagy valakinek a védelmében jelentkezik, ha a kutya annak a közelében tartózkodik. A területvédő agresszió esetében a ház, az udvar vagy a gépkocsi, a birtokló agresszió során az élelem, valamely játék vagy egyéb tárgy, az oltalmazónál pedig a tulajdonos vagy más „falkatárs” (családtag, másik állat) védelme a kiváltó ok. A táplálékvédő agresszivitás tulajdonképpen a birtokló agresszivitás egyik önálló formája.

Mindegyik irányulhat emberek vagy állatok ellen és jellemző rájuk, hogy a védett terület, tárgy vagy személy távolságával fordítottan arányos az agresszivitás mértéke, vagyis azoktól távol az nem jelentkezik. Az otthon szenvedélyesen támadó kutya az utcán, távol a védett területtől közömbösen vagy barátságosan viselkedik az idegenekkel. Természetes viselkedés, hogy a kutya őrzi az élőhelyét, a tárgyait (zsákmányát) és védi a társait. A területvédelem például a felnőtt korra kialakuló territoriális ösztön része. Ilyenkor a kutya támadása nem tekinthető neurotikusnak. A veszély mégis fennáll és nő a nem megfelelő körülmények között tartott állatoknál. A túl kicsi élettér és az elégtelen foglalkozás ugyanis fokozza az agresszivitást. A nemkívánatos magatartás rögződésében szerepet játszhat a véletlen, vagy a szándékos megerősítés is. Ilyen, ha a kutya úgy érzi, hogy agresszív fellépésével „elkergette” a postást vagy ha megdicsérik, amikor morgással védi meg másoktól a játékát és a családtagokat.

Általában offenzív magatartási tünetek kísérik, de jelentkezhet defenzív formában is. Jellemző a támadónak vélt személy vagy állat felé futás, a szőrborzolás, a fogvicsorítás, a morgás és az ugatás. A domináns agressziót mindig ki kell zárni annak alapján, hogy a megfékezési kísérletekre miként reagál a kutya.

A környezet védelme a legfontosabb feladat. Ennek érdekében a biztonságos izoláció (megbízhatóan zárt kerítés, kennel, esetleg ideiglenes megkötés) mellett a szájkosár használatára is szükség lehet. Kezdetben a területvédő kutyát el kell zárni vagy meg kell kötni a látogatók érkezésekor, de a többi formánál is a konfliktushelyzetek elkerülésére és a balesetek megelőzésére kell a hangsúlyt helyezni.

Az agresszivitás jelentkezésekor ajánlott a kutya klinikai vizsgálatát elvégeztetni. A kezelés kezdetén a kiváltó ingerek távoltartása mellett az átnevelést és a hozzászoktatást együttesen kell alkalmazni. Különösen fontos a helyben maradás tanítása semleges környezetben és otthon egyaránt, ezért tanítsák meg az ilyen kutyának a „helyedre” parancsot. Később fokozatosan növelhetőek a kiváltó ingerek: ismerős, majd idegen személy közeledése, kopogtatás, csengetés, az ajtó kinyitása, belépés, a védett tárgy vagy személy megközelítése, megérintése stb. Jutalmazni kell a kutyát, ha nyugodt és lefektetni vagy a helyére parancsolni, ha morog.

Az ivartalanítás nem szokott eredményt hozni. Gyógyszeres kezelésre nyugtatók alkalmi és a szorongásoldók tartós adagolása kísérelhető meg. A területvédő agresszivitás általában mérsékelhető megfelelő diétával is. Kedvezően hat a közepes vagy az alacsony fehérjetartalmú tápok etetése.

Kutyák közötti agresszivitás

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami másik kutya (kutyák) ellen irányul. Megjelenéséhez nem szükséges kiváltó ok vagy előzetes kapcsolat a megtámadott kutyával. Általában azonos nemű kutyák, leggyakrabban kifejlett kanok között jelentkezik (kanok közötti agresszivitás). Jelentkezhet falkán belül (együtt tartott másik kutyával szemben) vagy falkán kívül is (idegen kutyákkal szemben). Annak ellenére, hogy nem emberek ellen irányul, a forma tárgyalását e helyen az indokolja, hogy gyakori következménye az emberek sérülése. Sokan próbálnak meg ugyanis közbelépni, hogy megakadályozzák a kutyák küzdelmét, s közben súlyos sérüléseket szenvednek el, gyakran a saját kutyájuktól.

Általában offenzív viselkedés. A fej és a farok magasan tartása, merev nézés, merev járás, szőrborzolás, fogvicsorítás, morgás és ugatás, kíséri.

Akkor okozza a legtöbb gondot, ha együtt, egy udvarban, lakásban tartott állatok között lép fel, ilyenkor ugyanis nehezebb a probléma kezelése, mintha idegen kutyákkal szemben jelentkezne. Ez utóbbi kialakulásában genetikai okok, a szocializáció zavara és a tulajdonos erélytelensége is szerepet játszhat. A falkán belül jellemzően a dominancia viszonyok tisztázatlansága miatt alakul ki a konfliktus. Ez általában akkor jelentkezik, ha új kutyát vásárolnak vagy egy kölyök eléri a szociális érettséget (vagyis 18-36 hónapos életkor között) és az addig domináns kutya nem tudja megőrizni a státuszát. A tulajdonos és a családtagok is előidézhetik vagy súlyosbíthatják ezt a folyamatot, ha - akár akaratlanul is - beleavatkoznak a hierarchia kialakulásába. Ezzel ugyanis megakadályozzák, hogy a kutyák harc nélkül, pózok, gesztusok és hangok segítségével alakítsák ki maguk között a rangsort.

Ajánlott az agresszivitás jelentkezésekor a kutyák klinikai vizsgálatával kizárni a szervi megbetegedéseket. Az idegen kutyákkal szembeni agresszivitás a környezet védelmén, vagyis a kutya megfelelő izolálásán és alapvető engedelmességi kiképzésén kívül a legtöbb esetben nem igényel egyéb kezelést. Általában elegendő a megbízható elzárás, közterületen a póráz és a szájkosár használata. Az együtt tartott kutyák kezelésének kezdetén meg kell vonni a figyelmet és egymástól is izolálni kell a kutyákat. Ezután kezdjék el az engedelmességi feladatok gyakorlását. Az összeszoktatást és az átnevelést fokozatosan, kezdetben póráz és szájkosár védelme mellett kell végezni. Közben dicsérettel és jutalomfalattal kell megerősíteni a nyugodt, elfogadó magatartást. Meg kell figyelni a rangsort és mindig tekintettel kell lenni arra. A láthatóan domináns kutyával előbb és többet kell foglalkozni, pl. korábban kell üdvözölni, jutalmazni és etetni. Az esetek többségében a fiatalabb, a nagyobb és az erősebb kutya a domináns, de nem mindig.

A már kialakult küzdelembe nem szabad kézzel beleavatkozni. A kutyák szétválasztását sérülést nem okozó, hosszú és erős tárggyal (pl. seprű) segítségével vagy vízzel való locsolással (vödör, slag, szódásüveg) ajánlott megkísérelni.

A kanok ivartalanítása javasolható, mivel a hím nemi hormonok oki szerepe egyértelmű. Hormonkezeléssel is próbálkozhatunk, bár ennek számos mellékhatása ismert. Szukák esetében az ivartalanítás csak akkor hoz eredményt, ha az agresszió a tüzelés vagy az álvemhesség során jelentkezik. Megelőzésre nyugtatók eseti alkalmazása vagy az együtt tartott állatok kezelésére egyes szorongásoldók alkalmazása is megkísérelhető.

Fájdalmi agresszivitás

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, amit meghatározott, ismétlődő, fájdalmas ingerek váltanak ki és azok megszűnésével magától elmúlik. Tipikus defenzív magatartás, ami megjelenésében a félelmi agresszióra emlékeztet, de nem idegenek közeledésekor, hanem a kutya által jól ismert, kellemetlen szituációk során jelentkezik. Gyakran tapasztalható körömvágáskor, fésüléskor vagy injekció beadásakor.

A legfontosabb teendő az előrelátható sérülések tudatos megelőzése a kutya megfékezésével, póráz és szájkosár használatával. A legjobb eredmény az alapvető engedelmességi kiképzéstől várható. Fontos, hogy a tulajdonos a konfliktushelyzet során fegyelmezze a kutyát, de ne büntesse! A megfelelő magatartást jutalmazással kell megerősíteni. Szükség esetén a fájdalommal járó beavatkozás előtt nyugtató is adható.

Játék közbeni agresszivitás

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami kizárólag a kutyával folytatott játék közben lép fel. Defenzív magatartás. Irányulhat ember és másik állat ellen is. Ritka forma. Olyan fokú durvaság jellemzi, ami miatt lehetetlenné válik a játék a kutyával, mert az közben a partnerére támad, fenyegetően morog vagy meg is harapja azt. Ez egy rendellenes magatartás, amit gyakran nehéz elkülöníteni a durva játéktól, ami tanult viselkedés, ezért könnyebben is korrigálható. A domináns agresszivitást mindig ki kell zárni.

Mivel az ilyen állat csak játék közben agresszív, ezért a sérülések megelőzhetőek, ha nem játszanak a kutyával. A kezelés ez esetben is az átnevelésen alapul. Ha a játék közben morog vagy harap a kutya, azonnal meg kell büntetni. A későbbi büntetés értelmetlen. Az ilyen kutya engedelmességi kiképzése javasolt.

Szülői agresszivitás

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami csak akkor jelentkezik, ha valaki vagy valami megközelíti, illetve megérinti az almot vagy egy kölyköt. Hasonlít az oltalmazó agresszivitáshoz, de azzal szemben magától is elmúlik a kölykök növekedésével. A dominanciára törekvést minden esetben ki kell zárni.

Az ilyen szuka környezetének védelme a legfontosabb. Ezt megkönnyíti az alapos engedelmességi kiképzés. A kutya kezelése során figyelembe kell venni, hogy a legtöbb gyógyszer használata kontraindikált a szoptatás alatt. Tekintettel az emberi sérülések lehetőségére és az agresszív magatartás örökölhetőségére, ajánlható a szuka ivartalanítása.

Átirányított agresszivitás

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami során a kutya nem tudja, esetleg nem meri megtámadni az őt ingerlő személyt vagy állatot, ezért átirányítja az agressziót a környezetében valakire vagy valamire. Irányulhat családtag vagy másik kutya ellen is. Offenzív magatartászavar. A kis területre bezárt, elhanyagolt kutyák esetében gyakrabban és súlyosabb formában jelentkezik. Ki kell zárni a domináns és a kutyák közötti agresszivitást.

Ha a kutya támad, azonnal büntetni kell, később ez értelmetlen. A hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. Ajánlott a tartási körülményeket módosítani, javítani. Alapvető a kutya megfelelő engedelmességi kiképzése. Közben fokozatosan szoktassuk hozzá a kiváltó ingerhez az állatot. Súlyos esetben szorongásoldók alkalmazása is megkísérelhető.

Idiopatikus agresszivitás

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami váratlanul lép fel, nem kapcsolódik semmilyen kiváltó ingerhez, fizikai vagy pszichikai állapothoz. Leggyakrabban springer és cocker spánielek, valamint berni pásztorkutyák esetében figyelhető meg. Az ilyen állat minden ok nélkül kezd dühöngeni, támadni, harapni, ezért ezt a formát „dühöngési szindrómának” is nevezik. A betegségnek nem ismerjük az okát. A diagnózis felállítása során el kell különíteni a neurológiai problémáktól (veszettség), ami minden esetben állatorvosi vizsgálatot kíván.

Igyekezni kell megfékezni az állatot a váratlanul fellépő rohamok során és törekedni kell a környezet állandó védelmére. A kutyát biztonságosan izolálni kell és ha szükséges, folyamatosan ajánlott a szájkosár használata is. Megpróbálkozhatunk szorongásoldó kezeléssel, de sokszor az eutanázia az egyetlen megoldás.

Ragadozó agresszivitás

Rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, melynek során a kutyák emberi irányítás nélkül vadásznak. Alapvetően nem a megfélemlítés motiválja, hanem a táplálékszerzés. Nem feltétlenül jár együtt ugyan az áldozat elpusztításával, de az gyakori következménye. Gyakori és nagyon veszélyes is, különösen akkor, ha több kutya, falkába verődve támad. Nem tévesztendő össze a vadászkutyák emberi parancsra végzett tevékenységével. Leginkább a szabadon kóborló kutyák körében alakul ki, különösen ha azok már korábban is büntetlenül támadhatták vagy haraphatták meg az áldozatukat. Általában macskák, madarak, kerékpárosok, járművek, kocogó emberek és játszó gyermekek ellen irányul. A domináns és a területvédő agressziót minden esetben ki kell zárni.

Kezelése a biztonságos izoláción (elzáráson) és az engedelmességi kiképzésen alapszik. A kutyát ne hagyjuk szabadon kóborolni! Ha a jelenséget már észleltük, óvakodjunk az állatot kisgyermekkel felügyelet nélkül hagyni! Ha a vadászó kutya elzárása nem oldható meg vagy gyermekekre támad, az eutanáziát meg kell fontolni. A kóborlási vágy csökkentése a kanok ivartalanításával elősegíthető.