A kutyák sokféle érzelmet képesek kimutatni

Térjünk vissza a kutyákhoz! A konzervatív tudósokkal szemben szinte minden kutyagazda meg van arról győződve, hogy a kutyáknak gazdag érzelmi életük van és ennek számos jól felismerhető külső jegye is van. Ezek valószínűleg azért jelentek meg a kutyáknál, mert az emberek érzelmeinek felismerése, a sajátjuk ahhoz hangolása mindenképpen előnyt jelentett a kutyák számára. A kutya vidámsága az embert is jókedvre képes hangolni és viszont. A gazda szomorúsága a kutyát is lehangolja és viszont. Van tehát egy kölcsönösség az érzelmekben és ez mindkét fél számára előnyös. Ez is az egyike az ember és a kutya közötti viselkedési hasonlóságoknak, amely a háziasítás évezredei során evolúciós mechanizmusok hatására fejlődött ki.

.....................

Nekem természetesen néhány Bukfenc történetem van a kutyák beleérző, értelmes segítőkészségéről. Egyszer, nagyon fáradtan, a nap végén Évát kértem meg, hogy helyettem sétáltassa meg Bukfencet. Késő éjjel volt már, ilyenkor a séta egészen rövid, hamarosan hallottam is az ajtó csapódását, amikor visszaérkeztek. Hasonló esetekben, máskor is fordult már elő, Bukfenc bejön a szobámba “bejelentkezik”, majd némi simogatás után lefekszik a szobámba éjjeli pihenőre. Ezen az estén is bejött, de nem jött hozzám, hanem reszketve megállt az ajtóban és jellegzetes testtartással hívott. Nem értettem. Előzőleg kapott vacsorát, a víz mindig hozzáférhető, most voltak sétálni, mi a fenét akarhat? Elindultam utána. Több helyiségen keresztül a fürdőszobaajtó elé vezetett, ott megállt, fejével intett a fürdőszoba felé és egy furcsa, magas hangú “vau”-t is hallatott. Ekkor tűnt fel, hogy a fürdőszobában ég a villany és vízcsorgással elegyes női szipogást lehet hallani. Kiderült, hogy szegény Éva a hazajövetel során rácsapta a folyosói vasajtót az egyik ujjára és csendesen sírdogálva folyatja rá a hidegvizet. Az érzelmi állapot felismerése itt is világos, de ha csupán erről lenne szó, akkor Bukfencnek ott kellett volna maradnia Évával, hogy vígasztalja, de ő eljött értem, bizonyára a segítség reményében.

Egy másik esetben ismerős kutya a főszereplő. Bukfenc úgy két éves lehetett és séta közben gyakran találkoztunk Gyuri bácsival a nyugdíjas erdésszel és Jacky nevű német vizsla szukájával , “aki” labdamániás volt. Ezt a viselkedést a kutyások jól ismerik. Jackynek állandóan egy teniszlabdát kellett dobálni, hogy utána iramodhasson és újabb eldobásra visszahozza, akár órákon keresztül. Ha Gyuri bácsi már belefáradt, akkor Jacky vadidegen arra sétáló emberek elé is letette a nyáltól csöpögő labdát, hátha akad vállakozó. Jacky és a teniszlabda elválaszthatatlanok voltak. Gyuri bácsinak igen tetszett Bukfenc, és amikor egyszer Jacky tüzelni kezdett, úgy gondolta, hogy ő lehetne a legmegfelelőbb apja Jacky leendő kölyeinek. Meg is beszéltünk egy kutya "pásztorórát", a mi lakásunkban az egyik estére. A megjelölt időben csöngettek, és Bukfenc határtalan örömére megjelent a tüzelő szuka és gazdája. Rövid kergetőzés után úgy tűnt, hogy még korai a dolog, Jacky szépen lefeküdt gazdája széke mellé. Bukfenc pedig néhány pillanatra eltűnt a szobák mélyén, majd megjelent egy teniszlabdával és azt szépen, pontosan Jacky orra elé helyezte, aki természetesen megragadta és távozásukig nem volt hajlandó elengedni. Itt tehát arról volt szó, hogy Bukfenc felismerte Jacky labdamániáját, képes volt erről gondolkodni és az adott helyzetben hajlandó volt a számára amúgy érdektelen vágyakozást kielégíteni, puszta szeretetből.

Az az igazán érdekes, hogy ez a fajta törődés nem csupán ilyen látványos esetekben nyilvánul meg a jól kötődő kutyáknál. Sohasem felejtem el, hogy egy nyári napon nógrádi kertemben a füvet nyírtam, amikor elkezdett erősen esni az eső. De már csak néhány négyzetméter volt hátra, úgy gondoltam, hogy ennek ellenére befejezem a munkát. Ekkor megjelent Jeromos és hangos ugatással hívott és minden módon jelezte, hogy hagyjam abba a munkát és menjek vele fedél alá. Miután kitartottam, megvárt és amikor befejeztem igen méltatlankodó ugatással kísért a házba.
- Na, téged most jól letoltak! -jegyezte meg Éva, aki tanúja volt az esetnek.

............................

A szabálykövető viselkedés a kutyáknál jól kimutatható. Egy nagyon érdekes esetet ír le De La Malle még a múlt században. Azokban az időkben gyakori szokás volt, hogy a vendéglátó helyek konyháiban a nyársat egy ügyes kis szerkezet segítségével körbejáró kutyák forgatták. Egy ilyen forgalmas helyen több kutya is ellátta ezt a feladatot és a történet szerint egy pecsenye rendelés után nem találták az éppen soros kutyát és egy másikat, amelyik csak utána következett volna, akartak munkára fogni. Igen nagy ellenkezést, vicsorgást váltott ki a dolog, a kiszemelt kutya egy biztonságos szék alól fenyegette az őt megközelítő személyzetet De La Malle kérdésére elmondták, hogy azért mélatlankodik, mert most nem ő lenne soros. Fel is hagytak a próbálkozással és mégis megkeresték a soros kutyát, amely minden ellenállás nélkül hagyta magát befogni a nyársforgató szerkezetbe, ugyanúgy mint a rákövetkező pecsenyénél az előbbi agresszív kutya, amikor az ő ideje jött. A történet leírója szerint ez egy szép példája a kutyák igazságérzetének.