Az ember és az állatok veszettsége a legrégebben ismert betegségek közé tartozik. Az ókori egyiptomiak, szlávok, germánok ismerték a betegség tüneteit kutyákon, macskákon és embereken is. A legkorábbi leírást az ókori babiloni Esnun-törvények kódexe tartalmazza, de megemlékezett róla Homérosz, Arisztotelész és Hippokrátész is. Európában előfordult már a történelem előtti időkben is. A középkortól az újkorig a veszettség az emberiség számára csapás volt, és ma is világszerte elterjedt. Ennek nem mond ellene az a tény, hogy manapság e betegségtől mentes Nagy-Britannia, Írország, Portugália, a skandináv országok, Japán, Új-Zéland, Ausztrália, Fülöp-szigetek és az óceániai szigetek.
A XIX. század elején Európában szabályos járványok formájában pusztított a veszettség, melynek nagyszámú ember is áldozatául esett.
Az első sikeres immunizálások Pasteur nevéhez fűződnek, aki 1885. július 6-án alkalmazta vakcináját először.
Pasteur egyenletes erősségű, fix vírus előállítására törekedett. Az "utcai" vírust nyulak agyvelejébe oltotta, majd a veszettségben elhullott nyulak gerincvelejét újabb nyulak agyvelejébe fecskendezte. A vírus nyúlból nyúlba oltását addig folytatta, míg olyan fixnek tekinthető vírushoz nem jutott, amely mindig egyformán rövid idő (6 nap) alatt idézett elő veszettséget. A fix vírus olyan módosult utcai vírus, amelynek megbetegítő képessége igen nagy, de csak ha a központi idegrendszerbe oltják. Nem okoz azonban veszettséget állatban és emberben sem, ha subcutan (bőr alá) alkalmazzák. Parteur módszere abban állt, hogy a különböző ideig (2-14 napig) száradásnak kitett - ezzel gyengített - fix vírust tartalmazó gerincvelőrészletekből emulziót készített, és a védőoltást a legtovább szárított anyaggal kezdte, azután rövid (0,5 - 1 napos) időközökben mind rövidebb ideig szárított anyagot fecskendezett a megvédendő egyén bőre alá. Végül egészen friss anyaggal fejezte be az oltási sorozatot. Az eljárás kitűnő eredményeket adott.
Hőgyes Endre (1888) továbbfejlesztette Pasteur módszerét a vírus virulenciájának csökkentése terén. Amíg Pasteur a szárítást alkalmazta, Hőgyes hígításos módszert vezetett be. Hőgyes abból indult ki, hogy a szárítás célja tulajdonképpen a vírusok egy részének megsemmisítése, vagyis a töménység csökkentése. E módszer hatékonyság vonatkozásában megegyezik Pasteur eljárásával. Állatokra Hőgyes módszerét Aujeszky alkalmazta először. A fix vírus gyengítésére Fermi (1909) kezdeményezésére kezdtek fenolt használni. Magyarországon Köves és Kerbler (Kertay) (1936) állított elő fenolt tartalmazó glicerines fixvírus-vakcinát, melyet a kutyák megelőző, valamint az állatok posztinfekciós oltására egyaránt alkalmazták. 1934-ben ezzel az oltóanyaggal 2.149 háziállatot kezeltek kiváló eredménnyel.
A kutyák veszettség elleni védőoltása kötelező, egyéb ragadozóké pedig javasolt |
AJÁNLOM AZ OLDALT
