 |
Foleg a fiatal kutyáknál, de néha a felnőtteknél is elterjedt rossz szokás az emberekre való felugrálás. Aki ezt nevetve nyugtázza az aranyos kis szorgombócnál, ne csodálkozzon, ha azután az egyre nagyobbra növő kamasz kutya a legszebb alkalmi ruháját sem tiszteli majd. Ha a kutya előtte még meg is fürdött egy tócsában, vagy esős időben mindez duplán kellemetlen. Fontos tudni, hogy a felugrálás semmiképp sem tekinthető valamiféle magatartászavarnak, sőt nagyon is természetes és normális viselkedés. A kutyafélék között szokásos, hogy a rangban alacsonyabb helyet elfoglaló pofája megnyalásával üdvözli a rangban fölötte állót. A kölyök is csak pontosan ugyanezt próbálja meg "falkatársával", az emberrel. Mi azonban a kutyával való társas viselkedést kevésbé az arcunkkal, sokkal inkább a kezünkkel gyakoroljuk, vagy legalábbis szeretnénk gyakorolni. Ezért a legjobb, ha ezt minél előbb megpróbáljuk megmagyarázni kiskutyánknak. -Ha hazaérkezéskor mindig idejében lehajolunk a kölyökhöz, és gyengéden, de határozottan visszatartva az ugrástól alaposan megsimogatjuk, úgy hogy közben megnyalhassa a kezünket, remélhetoleg egy életre megfeledkezik a felugrásról. -Ha a kutya már idosebb, és ismeri az "ül" vezényszót, üdvözléskor leültetjük és megsimogatjuk. -Nagyon makacs kutyáknál hatékony, ha abban a pillanatban, amikor felugrik, hirtelen hátralépünk, és határozott "nem szabad"-dal a földre parancsoljuk. Így a kutya a semmibe ugrik, és nem túl kellemesen landol a földön. Aztán a fenti módon megsimogatjuk, hiszen nem a barátságosságról akarjuk leszoktatni, hanem csak rendes mederbe terelni az üdvözlést.
|
|
 |
A kölyök (fent) és az alárendelodo felnottek egyaránt próbálják a domináns egyed száját megnyalni. |
|
-A nagyon temperamentumos kutyák gyakran annyira szenvedélyesen örülnek, hogy bár egyébként engedelmesek, a gazda vagy jó barát érkezésekor képtelenek jól nevelten leülni. Szívesen apportírozó fajták esetében ilyenkor valamilyen tárgyat (újságot, labdát) kell a kutya szájába adni, amit az majd büszkén hurcol fel-alá, ahelyett hogy felugrálna. Ennek a módszernek nagy elonye, hogy nem egyszeruen gátolni próbálja a számunkra nemkívánatos viselkedést, hanem valamiféle olyan alternatívát kínál a kutyának, ami neki is kifejezetten kellemes. -Ne kísérletezzünk azzal a néha még "szakkönyvek" által is javasolt módszerrel, hogy a felugró kutya hátsó lábára lépünk, egyrészt, mert esetleg hanyatt eséssel végzodhet az akció, másrészt kemény ciponkkel könnyen sérülést okozhatunk a kutya érzékeny pracliján.
A kölyökkutyák a gazdát és a számukra kedves embereket is a felnott falkatársaknak kijáró módon üdvözlik. Amikor azonban a kölyök megno, a legtöbb gazda már terhesnek érzi a kutyák számára természetes üdvözlést. Mi ösztönösen húzzuk el arcunkat a nyelvespuszi elol, ot pedig épp ez a mozdulat készteti arra, hogy még magasabbra ugráljon | | |