A kölyökkorhoz tartozik még a sétáltatáshoz szokatatás. Ezt minden kutya szereti, éljen lakótelepen vagy kertes házban. Ez ugyanis kizökkenti a kutyát, valami más vár rá, mint otthon, és ezt nagyon igényli. Amelyik kutya nem szeret sétálni, annak valami nagy oka van. A beagle-ről kialakult vélemény, hogy szökös fajta és hogy nem lehet elengedni. Ott kezdeném, hogy a kutyasétáltatás kezdete a 3 hónapos kor, amikor a 4 kezdő oltás megvan. Ettől mindeki belátása szerint térhet el. Az első séták úgy néznek ki, hogy megy a kiskutya (ha megy) ahová akar, és a gazda követi őt a póráz végén. Ez három-négy séta után megfordulhat, de vigyázva, hogy a pozitív benyomás megmaradjon a kicsiben (néha egy kis furfang nem árt). Általában egy hét után, amikor még nem túl magabiztos, lecsatolom a porázt, a kicsi - mivel a gazdánál érzi magát biztonságban, általában szívesen jön a hívószóra. Ezt jutalmazás kövesse - érdemes éhesen menni sétálni, akkor jobban hajlanak a szóra. Akinek van idősebb, szófogadó - kutyája, annak ez nem jelent problémát, aki ismer ilyet, - a kutyasétáltatás sokszor összehozza az embereket - azoknak szintén nem. Aki egyedül van a kutyájával, az olyan helyet válasszon, amit még a kutya nem ismer és nincsenek zavaró körülmények. Ha az első próbálkozások sikeresek, ahol csak néhány lépésről indul a visszahívás, fokozatosan növeljük a távolságot. A jutalom soha ne maradjon el. Ezután, ha eltávolodik a kiskutya, nézzük, hogy mikor figyel ránk, de ne hívjuk, forduljunk meg és keltsünk valami “jó” zajt (pl. tápos zacskó), ha visszajön, nagy dicséret és jutalomfalat a zacskóból. ezzel elérhetjük, hogy a szeme sarkából mindig ( a legjobb szimatolás közben is) figyeljen bennünket. Veszélyes helyek elött (közlekedés, friss vadnyomok, nem barátságos kutyák) mindig vegyük pórázra a kutyát! A sétáltatásról azért érdemes ennyit beszélni, mert ha nem mozog eleget a beagle, az egy csomó probléma forrása lehet, arról nem is beszélve, hogy a tanult viselkedési-formákat sincs módja idejében elsajátítani , sőt nem tud hozzászokni kellőképpen a séta alatt őt érő ingerekhez ( zajok, illatok, mozgások stb.), ettől később félénkké, zárkózottá válhat.