Első lépések a kölyöknevelésben egy beagle tenyésztő szemével

tenyészetben tartott kutyák tartásának - legalábbis, ha helyes úton jár a tenyésztő - sem szabad, hogy lényegesen eltérjen egy kedvencként egyedül, vagy éppen párban élő kutya tartásától. A beagle, mint falkakopó alkalmas arra, hogy az ember együtt tartsa őket, nemtől és kortól függetlentül. (Ez az egyik oka annak, hogy kisérleti állatként használják). Ebben csak tüzelésnél és esetleg betegségnél van kivétel, -no meg alom esetén. A kiskutyák védett helyen szülessenek, ahol a többi kutya sem tudja zavarni az anyát, - ez alapvető követelmény. 4 hetesen, mikor már az anyának is kellőképpen elege van a picikből, birtokba veszik az udvart is. Ez könnyebbség az anyának és a tenyésztőnek egyaránt és így a többi kutya is részt vesz a babázásban. Ebből még soha nem volt semmi probléma, sem betegség, sem baleset nem fordult elő. Viszont jó érzés nézni, ahogy a kanok is játszanak, bohóckodnak a kicsikkel. És a kicsik már itt kezdenek hozzászokni az élethez.
	Az első kérdés, ami felmerül a leendő gazdában: hogy mennyire lehet magára hagyni a kicsiket. Mivel mis is dolgozó család vagyunk -  a tenyésztés “csak” hobby - , ezért már a nyolchetes kölyökben is kialakul egy életritmus, amely a következő:  - reggel evés, játék;  - délben-kora délután evés, játék;  - este evés, játék  és a köztes időben alvás a helyükön. Ez ugye nem olyan bonyolult?! Az esti játék persze sokkal tartalmasabb, általában ez a nap fő eseménye, mivel mi is ekkor érünk rá leginkább. A déli etetés elég tág határok közt elcsúsztatható, ilyenkor az anyát már visszazárom a többi kutya közé, hogy ne tudja elenni a kölykök elől a tápot.
	Ha ezt az új gazda nem rontja el az első napokban, akkor jól jár, ha elrontja, akkor kicsit saját dolgát nehezíti vele. Az első napon a kölyök az új helyen általában nyafogós, de nem mindig.
	Másik kérdés, hogy lakásban hogyan tartható. Ebben én is csak mások véleményére támaszkodhatok, mivel nálam alapvetően kinn vannak a kutyák. Úgy összegezném, hogy amíg felnő a kutyus, legyen egy hely, ahol nem tud kárt tenni, ami nem úgy értendő, hogy szándékosan  rosszat akar tenni, hanem unatkozik, és ezért valamivel elfoglalja magát. Ez az ember szemszögéből persze olykor jelentős anyagi kárt jelent. De ha van egy hely, egy nagyobb ketrec, egy elkerített rész, amelyet a kiskutyával megszoktattak, megszerettettek, - lényeges, hogy az első tapasztalatai pozitívak legyenek - , akkor ez működni fog és a kicsi szívesen fog benne lenni. Ne hazsnáljuk ezt a helyet büntetésül !
	Itt felmerül egy álatlánosan érvényes észrevétel. Azt tanácsolom, hogy egy-egy helyzetet, legyen az jó vagy rossz, nézzük meg a másik fél - adott esetben a kiskutya szemszögéből! Nme kell itt nayg dolgokra gondolni, hiszen az Ő “gondolkodása” sem éppen bonyolult. Adott dologra én hogyan reagálnék, ez legyen a kiindulási helyzet. Olyan dolgot nem lehet elvárni a kutyától, hogy amit nem tapasztalt meg , arra a mi általunk kívánt cselekedetet adja! Ezek az első hónapok (sőt talán évek?) arról szólnak, hogy a gazda átverni a kutyát, vagy fordítva. De számomra ez az egyik szépsége a kutyatartásnak.Ez egy örökösen megújuló játék, amely sok örömet, s olykor némi bosszúságot jelent. Ilyenkor ugye nem kell mondanom, hogy ki nyerte a játékot, a jó játékos azonban sokkal többször nyer, mint veszít.