Sok tudományos kísérlet bizonyította már, hogy milyen pozitív hatással van a kutya egy gyermek fejlődésére. Az eb a kommunikációs készséget és a felelősségtudatot fejleszti, valamint kiegyensúlyozottabbá teszi a cseperedő gyereket.

Átlagosnak mondható, hogy egy családban a kutya is teljes jogú tag, és hosszú évekig az is marad. Az már ritkább, hogy a gyerek és a kutya között különleges kötődés jön létre, ami minden bizonnyal sokban fogja befolyásolni a kisgyerek életét.

Az emberi természet kialakulásában sok tényező játszik szerepet. Egy része veleszületett, öröklött tulajdonság, míg a többit a környezet (család, barátok) alakítják. Egy gyermek számára a környezet, az emberektől kapott jelzések alapjában meghatározzák a viselkedését, és személyiségét.

Vajon egy magányos és elkeseredett gyerek mennyivel könnyebben vészeli át az új környezettel, és emberekkel (iskolák) járó változásokat, ha teljesen egyedül éli meg a dolgokat, vagy ha egy kutya segít neki a stressz oldásában? Valószínűleg sokkal nehezebben.

A kutyához való szoros kötődésnek sok oka lehet, és nem feltétlenül kell, hogy valamilyen rossz emlék vagy élmény álljon a háttérben. Azonban mégis sok lelki sérelemre a kutya társaságával és szeretetével keresnek gyógyírt. Egy olyan gyermek számára, akinek nincsenek barátai, visszahúzódó, bizonytalan, a kutya tölti be azt a szerepet, amit egyébként egy vele egykorú fiatalnak kellene. A kutya mellett nem kell félnie a megjegyzésektől, magabiztosnak érezheti magát. Egy "magányos" gyerek szemében a kutya már nem egy négylábú, hanem a legfontosabb barát.

A szülők gyakran aggódva néznek az ilyen bensőséges kapcsolatra. Nagyobb részben a nemtetszésüket az iránt fejezik ki, hogy nem helyes ilyen közvetlennek lenni egy állattal. Igaz, hogy vannak olyan betegségek, amik esetleg a gyermeket is megfertőzhetik, ám ezek egy kis odafigyeléssel megelőzhetőek (bolhairtás, féregtelenítés, tisztán tartás). A család felnőtt tagjai számára a kutya kedves családtag, de azért mégis csak egy kutya, megvan a helye. Nincs ágyban alvás, asztalnál étkezés, kunyerálás, sem a vendégek szórakoztatása. A gyerek ezt teljesen másképp éli meg, hiszen mi az, hogy a kutya nem lehet vele a karácsonyi vacsoránál, vagy nem örülhet vele a húsvét reggelén felszolgált finom falatoknak. Hát ilyen események alatt nem maradhat az udvaron a legjobb barát, az olyan mintha cserbenhagyták volna! A különös szeretet és ragaszkodás ilyen esetekben teljes mértékig kölcsönös.

A kutyák képességei közé tartozik az is, hogy mind a lelkileg, mind a testileg sérült embereknek akár jelenlétükkel is sokat segítenek. Itt azonban nem orvosi esetekről beszélünk, hanem olyan gyerekekről, akiknek nehezebben megy a beilleszkedés, nehezebben szereznek maguknak barátot, visszahúzódóak vagy csak félénkek. A különös kapcsolathoz persze a másik fél is szükséges. Vagy megvan a kutyában ez a különleges kommunikációs érzék, vagy nincs. Ez egy tulajdonság, amit nem lehet neveléssel az ebre kényszeríteni. Így egy jó idegrendszerű, közvetlen kutya és egy bizonytalan gyermek találkozása csakis pozitív eredményt hozhat.

A kutya érzi kis gazdája lelki állapotát, és igyekszik magára terelni a figyelmet, vagy a jókedv fokozásáért, vagy pedig az együttérzés kifejezéséért. Igazi jóban, rosszban kapcsolat. A gyermek és a kutya szinte elválaszthatatlanná válik, ami furcsa bár, de nem csak a gyerek oldaláról igaz. A kutya követi minden lépését, óvja és szórakoztatja gazdáját.

Ezek a kapcsolatok nem csupán a gyerekkora érvényesek. Egy kutya általában 10-15 évig tagja a családnak, és ha a különös kapcsolat gyermekkorban kialakult, akkor az legalább ennyi időre meg is marad. Igaz a gyerek felnő, átértékelődnek a problémák, szinte minden megváltozik, csak a különleges kapcsolat marad a régiben. Aki egyszer ilyen közel került egy kutyához, az soha többet nem fogja másképp kezelni őket, hiszen az első élményük vele nagyon is emberi volt.

Inkább egy anya-gyermek kapcsolathoz hasonlítják a kutya és gazdája között kialakult kötődést. Ha ez tényleg így van, akkor ezekben a különlegesen erős kapcsolatokban ki az anya és ki a gyermek? Inkább a kölcsönösségre, odafigyelésre, megértésre épül ez a kötődés, nem pedig az anya gyerek kapcsolatra. Mondhatni "két dudás egy csárdában" vagy egy nagyon odaadó "vak" vezet egy szeretethiányos és bizonytalan "világtalant". Mindkét tag teljesen egyenrangú, hiszen amikor emberként viselkedik a gazdi, úgy bánik a kutyával is, vagy éppenséggel ha "kutyává kell változni" akkor jöhet a játék és a bolondozás. Mindkét fél életéből kijár a másiknak egy darab.

Persze a már felcseperedett gazdit sokkal jobban megviseli, ha a kutyával történik valami, hiszen nem csak a kapcsolat, hanem az elvesztése is mély nyomot hagy. Egy ilyen közeli barát elvesztése szinte megmagyarázhatatlan érzés annak a számára, akinek sikerült igazán mély kapcsolatot kialakítania.

A kutya és az ember kötődését máig kutatják, ám közel sem olyan egyszerű és átlátható dolog, mint azt elsőre gondolnánk. Nincs bizonyíték arra, hogy a kutyák képesek "emberi" érzelmekre, mint a féltékenység, harag, rajongás, együttérzés. Ám akinek része volt egy ilyen "ismeretségben", annak sosem fogják bebizonyítani, hogy a kutya az csak kutya.

Összefoglalva csupán annyit, hogy egy embernek csodálatos gyerekkort adhat egy kutya. Nem kell annyira félteni tőle a gyereket, de persze felelőtlennek sem szabad lenni. Egyszerűen csak hagyni kell, hogy az eb és a gyermek egymásra találjanak.